A Szépség Szeszélyes Szakadéka
Vesződök, szenvedek,
Öszvérként keresek,
S még, ha vak szemem talál is,
Nálam érzelmesebb, a halál is.
Félek, menekülök, szemed éget,
Istenem, úgy csodálom e szépet.
Hideg jég, s égető falat,
Szét, nem törheti, az örök falat.
Vágyódom, haldoklom, kívánom lényed,
Csak egy percig, had fürdőzzem való fényed.
Kérlek, szabadíts meg, fuss, menekülj,
Mindennél rosszabb, ha eltűnik, elhűl!
Örök érzelem kell, lásd te is végre,
Milyen mikor csak ő, senki más nem kéne.
Csak egy percig, had fürdőzzem való fényed.
Kérlek, szabadíts meg, fuss, menekülj,
Mindennél rosszabb, ha eltűnik, elhűl!
Örök érzelem kell, lásd te is végre,
Milyen mikor csak ő, senki más nem kéne.
