Poeta Natus

Sebekkel tűzdelt ódon Tükör, ránc s tán csók óvta, mi szeret… tompa látszat Ritka akár a hajnali harmatos kikelet. Szemenként hull húsomba, holnap halok meg? Egy Tekintetbe veszem, mindig. Balga Vénasszony csontod töröd!…Számít? ezer s Egy repedés, a szobor alkotás…

Mártír malom.. kebel halomtörékeny, s az igaz hazuggá leszRezeg a léc üres kacsó, tartalom..Falomb s kő melyik kényelmesebbMondd miért a gyenge a nemesebb?Erő feni halálra élüket,pedig őszinte a bú, belüllakozik Arany kikelet,de a mártír előre kerül..A Kivétel hisz, az erő…

Amit birtokolsz birtokba vesz, mosolyban fuldokolsz kéred, de nem ereszt..Ólom hátad.. láncon lábad.. sikoly szádon.. Élet, így nem látni!Oh Szent Rabiga... róna jósa se könyörül e sorson.. a jövő egy.. sorvadó kerted majd eleped...Elmúlik a csillogás, haldokló tekintet, minden…

Tekintetem lát, lopott csodát,Smaragd tenger, tétován vizsgállak, s kérdőn várok mesét, mondát, igazság, naiv szemem takar, várlak.   Tükör világ, oly valótlan, Smaragd, csak nézni tudlak! Néma ajkam retteg, szótlan, E múlt korcsai nem csitulnak..  …

 Kerek egész, Egyetlen valómban e végtelent eredőn látván, hinni kezd oh óvatlan szívem.Add hát magad Egyetlen, esendő reményem.. Rólad most álmodom…