Poeta Natus

Tonik tompa tepertő, szám íze oly fertő, s kénes koporsóm ásva, magamhoz ölellek gyenge holdfény, Szemed szolga kíván, keservedben használsz engem Őszinte szívvel tudom, örök rabod lettem!   Senki soha még-idő, téged élni életem átsiklok, átok múzsám nélkül…

Napok porában feledni nem tudnak, hiába, üres a tér lüktetni képtelen, a Szabadság rabja! Átlépett az alantas életen..   Porba hull ezer elme, hiába.. mondd mi értelme? Szende szívek szunnyadnak akarva, de penetra levelei hullanak az avarba.   Csendes csorba csak…

          Pergő homok pora, csak áll a világ Színekben szólok, pompázom, fények záporoztok S egy lélegzet vagyunk.   Szende szirmod takar, te teher talány, tenném tudatlan, égek Te szembogár. Eltűnök elnyelsz, egedben talán,…