Poeta Natus

Érezted e valaha a napfényt? Kóstoltad e, fényben a színeket? Érezted e talpad alatt a föld hogy lüktet? Keserű kátrányban fürödve alkohol és külvilág nélkül. Önnön valódban vagy e mond? Érzel e, vagy lázadni léha hauzg búban egyszerűbb? Csoda ami körülvesz, minden…

Üres...Háremhold ezüst jég, s még is éget, a Sokból kevés, de e tudat éltet, számít e, szeressetek, öleljetek, de lelkem mélyébe sosem vesztek!   Üres fakocka egyszerű lélek, semmis, soha világ nem neked! Jelentés nélkül meggyilkollak, fuss, a lényedből semmi…

Unalom, saját képed nyomor reánk, lepke, léha bú a torzsa világ, Angyali pillanat, Boldogság...   E szavak alatt a bőröm vagyok, a te tintád formál minden mondatot, de nincs oly múzsa, ki való csókba itat, vér nélkül, ingyen irgalommal… mert falat kenyér vagy,…

Jelent e valamit a birtok, mely tétlen elragad önmagad felejtve szolga szívvel? Vágyad illúziók közepette emészt fel!! Ugyan remélni kell, de az Egyén csak önkény s szerep nélkül vehet lélegzetet.. Halott pátoszképet gyártunk, örök téboly tompa táncunk... Oh könyörülj.. e…

Szabadság a lélek gyümölcse vagy. Nincs oly csoda, mi valaha visszaadhat. Tudni a pillanatot, s tompa tollában ékesen ragyogni. A mocskot és magasztost épp úgy befogadni. Érezni a talaj lomha lüktetését, selymes szélben a levelek éberségét.  Mond, van e oly állapot, mi…