Az első lélegzet a világra, Az első dobbanás, de hiába.
Üres még a világ,
S szűz a drága hó,
Örök Rózsa, tövis,
Kényes, kurta, halandó.
Az első sértés, tévedés,
Az első szó, és kérdezés,
Képtelen még a világ,
Rózsaszín, s élő menny,
Fényben jár, a kelengye,
S csöpög, lassan már a genny.
Az első csók a lépcső alatt,
S utána, csak hamu maradt.
Az első dohány, útilapu,
Semmi más, csak mocsok alku.
Az első légyott a fellegekbe,
Már Rózsa nélkül, éget tette.
Az első kényszer, megalkuvás,
Álnok, véres, képmutatás.
Az első halál a félelem,
Ez vagyok én, s ezt tettem.
Az első felnőtt gondolat,
Még élő, szép, de
halandó vagy!
Az első eszme, a szív keresztje,
S utolsóként, éltem lesve,
Táncot lejt a fáradt Halál,
Kebleim közt, nyugalmat talál.
