Ódákat zengő ócska sáskahad
Üres bálványért eped a kés
A látszat cirkusza, porondon látlak
Az örök lélek semmis, kép
Hol vagy ó kecsesség
Tiszta nap élet
Kegyesség?
Fecsegnek fesztelen, gyilkos szemük kegyetlen
S látni ó, érni a valót szemetekben, feledem
E mocsok mi fullaszt távoli, csak kirakat
Képetek halott viaszok maszk, falakat
Érném fényed, tapintanám e lélegzetet
Emeljen a magasba, s tetté forrjon
Élni akarom e csodát, érezni, kísérteni a végzetet
Szárnyalni, eme örök csak lobogjon
Természet tükre s nem oly mű bűne
Mert való az Isteni boldogság
Szépség s szabadság
Ki érez s nem a látszat léha bábja
S szemén nem kendő, sajátja
Ölelés e tekintet örök láng e szív
Teremtő való
Ki örök táncra hív!
