Sebekkel tűzdelt ódon Tükör, ránc s tán csók óvta, mi szeret… tompa látszat Ritka akár a hajnali harmatos kikelet. Szemenként hull húsomba, holnap halok meg? Egy Tekintetbe veszem, mindig. Balga Vénasszony csontod töröd!…Számít? ezer s Egy repedés, a szobor alkotás lesz. A vágy ébreszti fel fantom félelem, múló kényelem…Egy. Tán ásó nélkül óvó Való a kebledre ölelsz?Csak veti a kockát, hatos, egy,öt… édes Isten, Benne eltűnök… ki marad Nekem? Bús birtok a Bálvány de e Tekintetet látván…. elvész mi magammá tesz?!
Kérlek, ne ölj meg! A halál már nem fáj, de Te…
Ha hagyni meri, hisz múlni nem tud, verem való e maró édesség átitat..Vétek…vétek..
Miért csalsz percet a mába?
Ráncokkal ékesítettek…látni?! Sóvárgó forró könnyek, száraz szavak, évek..Bálványok..Bégető birkák ígértek, rabigát, kötelet nyakamra tettek. Tettek, tapasztaló halandó lelkek..kopott cipőben…Mosolygó tekintettel kiáltanak de háttal. Össze, csak Egybe, késsel döfte virágon a múlt.. csak háttal. Nem!
Én s e Tekintet, eltűnni, óvó Való veled akarni.. a Nemet, Sóbálvánnyá leszek melletted…
