A könnyek elapadnak, hamut fúj a szél
Mi régen követett, hideg halott Tél
Nem éltem a létben, ahogy élő él
A percek szava piciny szoba s kezemig ér
de kezed, szemed, lényed mindenben elér
Új ember vagyok s, kétségben remélek
Érted megéri, még ha félek
Veled tudom többet, érek!
A képtelen mocsarából
réteden pihenek
Még akkor is köszönöm,
ha egyszer majd tévedek
mert minden édes perc,
gyógyír a sebekre
A Fegyvert csak Érted
tettem le!
A béke szigete vagy nekem
és most csak te vagy életem
Lélegzem, változom s eldob már a Képtelen
