Túl könnyű elveszíteni a fejed
könnyű kiadni, kezedből az életet
érzések vihara, hol vagy ó tudat,
ha a hév visz nincs más,
elveszíted utad.
Gyarló gyengeség, mit ér a vágy,
percről percre, csak vakabb e világ.
Naivan, oly reménytelen ez
késhegyen táncolok,
s e képzet, lassan bekebelez.
Csak remél e gyenge szív,
újabb harc, láng, fenyegetve hív.
Bedőlni a sötétbe, hinni hinni,
a szétszabott bőrt, új vásárra vinni.
Ezer seb a szem előtt,
egy próba,
vörös kendőd, szívem takarja már.
Remél a lélek, s csak vár és vár…
