Érezted e valaha a napfényt? Kóstoltad e, fényben a színeket? Érezted e talpad alatt a föld hogy lüktet? Keserű kátrányban fürödve alkohol és külvilág nélkül.
Önnön valódban vagy e mond? Érzel e, vagy lázadni léha hauzg búban egyszerűbb?
Csoda ami körülvesz, minden mozdulat, a hangok, ritmus, ima. A szavak csalfa csengése hogy adhatná vissza az életet! Soha nem él ki nem tapasztal s a tapasztalás az igaz Bölcsesség kezdete.
Fal a külvilág ezer szerep, mind te vagy csak más szemével… Mind én vagyok.. az ő szemükkel. Én önmagam akarok lenni, a világ sűrű áramában a Földdel s léttel lüktetni. Érezni valóm!
Sírnék a gyönyör mocskában ezer könnyel epekedve a jóért. Mi végett? Ha teszem, hát szolga senki vagyok. Körülnézek és csak látok.. képtelen tündérvilágot.
Pillanat az enyém vagy!
