Porban, csúszva kesereg e nép,
Látni, a való jelent, képtelen,
Kérdezni halót, várni erőtlen
Ki figyel, Élet útra lép.
Arasznyi e lét, de szépsége csoda,
Érezni kell, azt mi váratlan,
Hisz táncol a szív, a remény után.
Keseregni minek? Hisz a lét hona.
Haladni kell, de közben éberen,
Sziklákat vájni, hinni, nem képtelen!
S tettekkel, boldogságot hozni a mába,
Tégy hát olyat, mit teremtőként várna.
Legyen hát szíved, kenyere s szerelme
Tiszteld az utad! Óv majd kegyelme.
S ha, a lét pora borítaná szemed
emlékezz a mában,
s Adj hálát a keservnekú
.
