Maszkod mögött csoda lapul, érzem e világot!
Vajon valaha érinthetem e?
Kérdések zápora hullik, mi a Szerelem?
Látni vágyom, de még távoli e táj
kíváncsi a Szív, tán a múlt örök?
Minek így szenvedni, ha eddig is fájt?
Élni akarok, tenni a mában,
s karöltve hinni a Közös magányban,
életet adni a világ zajában!
Hozzád szólok nyugtalan Vándor,
a nyugalom boldogság,
csak arasz léted gátol!
Félelem a múlt, s így jelen, jövő
hidd el porcelán ő is
sebzett naív nő!
