Roncs generáció!
Lebegő ováció!
Nihil kaland,
s rajtam ragad!
Lebegő világon, tetőt bontok,
fejünkre hullik a sebes világ,
sorjáznak az üres boltok,
Elszáll a Pillanat!
E cserépben nem terem virág!
Lehető, kelendő külcsín csendes.
A semmiben lebeg esetlen,
kecses belbecs, egyedül repdes,
s ki kérdezne hallgat, Életem,
képtelen világom éltetem,
de oly távoliak vagytok!
Roncs generáció
Nihil ováció
Lebegő kaland
Érték nélkül, csak éjszaka
Alant a lant….
