Napok porában feledni nem tudnak,
hiába, üres a tér lüktetni képtelen,
a Szabadság rabja!
Átlépett az alantas életen..
Porba hull ezer elme, hiába..
mondd mi értelme?
Szende szívek szunnyadnak akarva,
de penetra levelei hullanak az avarba.
Csendes csorba csak simul, akadna,
de tenni őszintét már sosem akarna.
Játék szava, csendül hangja,
s oly egyszerű hallgatva,
Szirén tőre, kerget a halálba.
Darabokra hullik már nem ember,
rideg romhalom, életre nem kel!
Lassan tűnik az ékes női lét,
férfivá lett a vadonban,
vérért végért vadászni kész....
