Unalom, saját képed nyomor reánk,
lepke, léha bú a torzsa világ,
Angyali pillanat, Boldogság...
E szavak alatt a bőröm vagyok,
a te tintád formál minden mondatot,
de nincs oly múzsa, ki való csókba
itat, vér nélkül, ingyen irgalommal…
mert falat kenyér vagy, ó te égető vágy,
ékes látszat a húsomba vág!
A tövis, tétlen lélek nélkül szalad,
annyi kincsnek hitt pátosz lény,
s Igaz egy sem marad!
Csodálom Istenként a Szerelmet!
Hol igaz? Álom csak bennem..
Lehet?!
