Fecske a nyár a talpadon jár,
tüzet koptat, parazsat talál.
Sebes, kén vicsor úgy haldokol,
de a szerepből kiesni, csak protokoll.
Könnypokol a lét, fonal szakad,
s az idő homokja, visszafelé halad,
kénes mosoly, vicsor így haldokol,
e szerepből kiesni, ócska protokoll!
Fecske a nyár, szívembe váj,
s keservben patakok, éles e táj.
Folyóvá duzzad, a kénes könnypokol,
mosolyból csak vicsor, ő így haldokol.
