Éber álom ámulata csak egy pillantás,
s keserves kínok kerülgettek, semmi más.
Látlak te léha törékeny élet..
de mi értelme az évek lélegzetének?
Gépek, gonddal gondoltok sehonnan,
s az utolsó még-idő merengő percében
sóhajjal maszkotok reped majd, ahonnan
annyi könny, s bánat bénított tétlen,
elsuhan, elfut, álmos félelmében
Csak Ti vagytok, egy lélegzet,
a pergő pillanat égő veres ízében,
oh kényeztet!
A Senki, soha sírja sóhaj,
bár így tett volna, éber s boldog gonddal!
Már csak e perc pilla tekintete ringat,
a Másvilágon, vakon majd a Való taníthat!
