Szabadulni vajon ezer töviserdőből, s tüzes tekintetektől lehet e valaha?
Ha gondolatom terhes tömegében, összeroppant szerelme. Ha a múzsa csókja örökkön csak a való mása… Rab vagyok?
Minden ideám romlatlan pátoszban ő róla szól, s álmomban csókja csodás erővel ölel magához. Vajon a rab születése adhat e oly örömet mi a léleknek elég?
Hol van a való mámor? Ha senki soha nem álmodik már...
