Kedves kedvem örök Verem
Hazug álarcban mellem Verem
Telik az idő, s kopik a lét,
Emlékeim árja, új korba lép.
Tettek tömege törte s tömte,
Keserű könnyekbe, korholta,
Lökte.
Semmi sem maradt, síri a csönd,
A Bölcs szúrós fény leveleket önt,
S susognak selymesen sírva,
Fák futnak, a feketén félt,
Porba.
Telik az idő, én csak ülök, s nézek,
Az emlékek árjában, patagzva vérzek.
Hercegek hebegtek, hívtak hamar,
Epedve elfogadtam, s elszáradtan,
Takart.
Mond ó halandó, élvezted e káoszt s
Kavart?
Feledek, s mégis sírok utánad
Fogtad kezem, s késsel kínáltad
Vakon vártam, s vígan
Hisz jobb lesz!
Már más mímel,
Kacagva kérlelsz.
Álmaim falai, sosem nyílnak előtted,
Az esélyt, a szépet, örökre ellőtted.
Semmis a sokaság, selejten,
Csüng,
Sosem sajgom, súlyos gondom,
Barátok leszünk.
