A Múlt Rabjai

A múltban élek én is, mégis bírállak,

Pedig tudom belül, szeretlek, imádlak.

Sötét félelemmel tépem szépséged,

Minden mi jó, egybetartja épséged.

Kerek a világ, mert kettő van s nem egy,

Múlt, jelen, jövő, nálunk egyre megy.

Mégis, féltékenyen gyűlölök, s várok,

Magamban csalódva, gyilkossal hálok.

Kerek a világ, mert tető van a szíven,

Piciny, lőtt lukak, virítanak híven.

Sosem fog szűnni, csak ha értem magam,

Bírálom, kiért halálosan hűlve haltam.

Én sem vagyok jobb, sőt,

Bírálom a régit, a nőt.

Pedig, az én lelkem is kétely égeti,

Az örök bálvány, múltjába kéreti.

Tudom, hogy nem jobb, se neked se nekem,

De elrabolta a sötét múlt, lelked s lelkem.