Kiss From a Rose

Félek, görcsben remeg gyomrom,

Tökéletes a pillanat, ha veled bontom

S bármit teszel, csókod édes marad,

Még ha, éles tövis is néha akad.

Érted, vérem, szívesen ontom,

Hisz akkor, nincs semmi gondom.

Újra és újra, látom szerelmes szemed,

Csak akkor vagyok jól, ha nyughatom

Lelked.

Torkod csak szóban szorítom,

Élőben, éles csókokkal borítom.

Meleg gesztenye, illatos, csillogó,

Mindent elsöprő, önző hódító.

Sötétben, nem láttam kincsed,

Mekkora, örök, s kecses szíved.

Egyszerűséggel oltod léted,

Mégis nehéz, tüzes, égető

Lényed,

S sokkolva állok nagyságod előtt,

Bár két karral fonnád, a fehér kendőt.

Ott állnék melletted, ez lenne egy álom vége,

S az új valóságban, szállnék mennybe, az égbe.

Te kellesz, a rózsa tövise s a forró gesztenye,

Mert melled nyughat, egy szerelmes erénye