Éj kék Tenger....
Éj kék Tenger Tüze éget, csak utazom,
hogy hova visz e csoda, ugyan még nem tudom,
de fanyar mosolyom, szívleli e létet,
tenyerem csapkod, tapsra nyúl, nem félek…
Ő ritka madár, feledni bár..
A sekély világban, létezik e nyár?
Tudva gondolni, tenni oly kár,
hisz oly ritka egyedi már!
Kósza, kéretlen, képtelen tekintet
Mosolyog világa, tán nekem szól?
csak legyintek….
Leírni e pillanatot, ugyan, undok kór,
mert e kék Tenger Tüze, a Világnak szól!
