Zavaros Tenger tekintete, tőlem,
oly messze, s hiába óvnám óvatos
Szerelemmel, e szelet, szapora széllel
száll el.
Óvnám egy angyallal, amíg altat e
Tenger.
Szeretném ha tudnám, teremtő téboly
Szerelemmel,
de oly messze már, e mámoros mégidő,
s immár emlékbe burkollak te bizarr
Szerető!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
