Szemedbe néznék és kérdezném,
Élünk e még mondd?
Válasz nélkül, félteném,
igen, nem vagyok bolond!
Hegyes, völgyes táj vagyok,
s létem se rejt mást.
A fellegekben tántorgok,
hogy elhiggyem az áldomást.
Mondd, vajon lehet minden perc művészet?
Mondd, vajon lehet e, színlelni a kétséget?
Gyenge szívek harca, senki se hallja,
kezünk erős, késünk virág, oh bolond balga!
Csodállak olykor, s érzem szívedet,
de valami változott, énem tévedett?
Világos a sötétbe, s sötét oda
Vissza, hova bújjak hova?
Kételkedem magamban, kételkedem benned.
Kételkedem abban is, hogy tiszta a szerelmed.
Kételkedem a világban, s meglátom halálomban,
fényleni kellene de, színlelni találtam.
